Hiányzott – hiányzik! Nem is gondoltam, hogy ennyire. Hogy mi?
Hát nem az, hogy hajnali négykor a telefonom ébresztőjére riadjak, és egy jól megkomponált tigrisbukfenccel rávessem magam a „hangoskodóra”. Bármilyen kellemes dallamot is játszott éveken át a kedvemért. Vagyis játszott volna. Mert az első két taktuson túl már nem volt lehetősége erre. Hiába Colin Firth simogató hangja, még így se. Nem szerettem volna hálótársamat megzavarni legédesebb álmában, inkább egy sóhaj kíséretében kicsusszantam mellőle a finom melegből.
Továbbá az sem, hogy szinte csukott szemmel, a sötétben tapogatódzva eljussak a fürdőszoba tükörig, ahol az aznapi ábrázatommal való gyors ismerkedés után rajzoljak egy mosolygósabbat, tetszetősebbet. Emlékezetből. Mert a látás képessége öt óra előtt számomra elveszett ügy.
Majd kikorcsolyázás (kizárólag télen) a repülőtérre, igénybe véve a nemcsak gépmadarak irányítására tervezett, hanem álmos sofőrök megsegítésére is használható robotpilótával, őrangyal kísérettel.
És… innen datálódik a hiány.
Hiányzik a látvány. A közeledéskor, még a kocsiból megpillantott leszálló gépek karcsú teste, ahogy a felkelni igyekvő nap arany fénnyel vonja körbe a biztosan ereszkedő, madármód landoló szépségeket. Határozottan ébresztő hatással bírnak. Mint egy jó kávé. Kevesebb utóhatással. Robotpilóta kikapcs.
Keringés a már kora reggel tele parkolóban. Rövid séta bármilyen zordonat időben az épületig. Már nem ronthatja el a kedvemet, hisz itt vagyok. Találka a társakkal.
És maga a fő attrakció, a repülés. A kiszámított és várva várt elmerülés a tejszínhabszerű felhőkben, a szemet elvakító napfényterápia. Orvosi rendelvényre vagy anélkül.
Hiányoznak a hangok. Az induláskor felerősödő motorzajok, majd a megnyugtató duruzsolás.
Hiányzik a hideg vas érintése. Egy-egy simogatás köszönetképpen a biztonságos útért.
Hiányoznak még a néhanapján illatnak nem nevezhető szagok is.
Hiányoznak a megszokott és unalomig kóstolt ízek.
És, némi csúsztatással, hogy meglegyen a hatodik érzék is, hiányzik valami a lelkemnek. Valami, ami ott maradt. Ha módomban áll, néhanapján visszamegyek érte. Legalább látogatóba. Látni, hallani, tapintani, szagolni, megérinteni és… legfőképp érezni! ♥
www.corneliecg.hu
https://www.facebook.com/corneliecg/