Többen kérdezték, hogy miért éppen New Yorkot választottam a Teremtő erő című regényem színhelyéül.
Szerencsésnek mondhatom magam, mivel munkám során és civil utazóként is több alkalommal jártam itt. Az ikonikus várost sokan ismerik, vagy legalábbis ismerni vélik. Számos amerikai film játszódik itt, így nevezetességeivel találkozva a képkockákon már nem jelentenek akkora meglepetést. És mégis!
Minden alkalommal, amikor leszállt a repülőm a Newark vagy éppen a JFK reptéren, hiába a több órás, végeláthatatlanul hosszú út, valami belső izgalom vett erőt rajtam. A kisbusz ablakából leskelődve vártam az ismerős képeket, ahogy a város a maga valójában feltűnik, majd bekebelez minket. Nem mondom, hogy itt nincs dugó és türelmetlen autós, de kit is érdekel ez akkor, mikor egy varázslat vár az emberre! Amit nekem mindig is jelentett az a néhány nap, amit itt eltölthettem, az a csavargások ideje és a végtelen szabadság érzése volt.
Kezdjük akkor a szubjektív sétánkat ott, ahol a főhőseim is megfordultak.
1. Central park – A város tüdeje, New York legnépszerűbb parkja rengeteg látnivalót nyújt az odatévedőknek. A „Reszkessetek betörők-ből” ismert sziklák, a tó, ahol nyáron csónakázni, télen korcsolyázni lehet, a híd, a sétány, az állatkert, mind olyan elfoglaltságot ígérnek, amit egyszerűen nem lehet kihagyni. Nem véletlen, hogy a regényben az egyik főhősöm is itt fut, hogy visszaszerezze a lelki békéjét. Vajon megtalálja-e?
A parkot több mint 160 éve alakították ki a tájépítészek úgy, hogy teljesen természetesnek mutassa magát annak ellenére, hogy minden egyes része szorgos kezek munkája által lett az, ami. Ellentétben a precízen megtervezett és kivitelezett New York-i utcák rácsszerkezetével itt a parkban ösvények, utak tekeregnek, hogy a városlakók belefeledkezhessenek a természetbe. Könnyű el is tévedni. Érdemes tudni, hogy ilyen helyzetben is van megoldás. A számtalan lámpaoszlop segíti a tájékozódást. Mindegyiken van egy jelzés, egy számsor, ami behatárolja a helyzetünket. Az első két szám mutatja, hogy melyik utca magasságában vagyunk, a többi pedig, attól függően, hogy páros vagy páratlan szám, azt, hogy a keleti vagy a nyugati oldalon járunk.
Egyik személyes kalandom a parkkal kapcsolatban.
Első alkalommal, amikor felkerestük a cseppnyi állatkertet, nem találtunk rá azonnal. Mentünk egyre beljebb és beljebb a parkban, de csak nem akadtunk rá a jegesmedvékre. Mindezt nyáron, a legnagyobb forróságban. És akkor átéltük azt, amit az egyszeri ember a viccben: kétszer is megkérdeztük, hogy messze van-e még a célunk. Az első válasz szerint már csak karnyújtásnyira, de mikor újra feltettük a kérdést, megkaptuk, amire nem igazán vágytunk, most már igen, messze. Hatalmas tempóban végig futottunk a csodás parkon, de egyre távolodtunk a célunktól. A végén azért csak megtaláltuk. Tagadhatatlanul megérte a hosszú sétát.
2. Metropolitan múzeum (MET) – Teljes elfogultsággal állíthatom, hogy az egyik kedvencem. A világ talán legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkezik, amit képtelenség egy lendületből végignézni. Akinek nincs „térképe”, könnyen eltévedhet, és csak nehezen találja meg a számára fontos alkotásokat.
Érdekességként jó tudni, hogy a MET csak javasolt belépődíjakkal üzemel. Akinek nincs lehetősége (vagy nem akarja) a teljes összeget kifizetni, az csekélyebb díjért is felkeresheti, így senki nincs kizárva a szépségek megtekintéséből.
Csak megjegyezném, hogy a „Thomas Crown ügy” című örökbecsű darab is itt játszódik. Több mint érdekes elképzelni, amint Pierce Brosnan mellett ülök, és együtt nézzük a csodás festményeket. Ja, hogy nem egy időben tesszük ezt, hát, semmi nem tökéletes.
3. Rockefeller Center – Ez a komplexum is, mint első számú turistalátványosság, bekerült a regénybe. Itt állítják fel hivatalosan 1933. óta minden évben New York, sőt az Egyesült Államok legismertebb karácsonyfáját, ami turisták ezreit csalogatja magához. A fa, mint jelkép, számos filmben szerepelt, gondoljunk csak ismét a „Reszkessetek betörők-re”.
A téli korcsolyapálya remek találkahelynek tűnt számomra is. A főhősnő, mit sem sejtve arról, ami rá vár, a korlátra támaszkodva nézi, ahogy a szél lengeti az államok zászlóit, figyeli a békésen korcsolyázók tömegét, akik a zord időjárás ellenére mégis a sport mellett döntöttek. A történetem itt egy nagy fordulatot vesz.
4. Time Square – A népszerű és forgalmas csomópont a hatalmas hirdetőtábláival és az évi több millió látogatójával nem maradhatott ki a szereplőim által felkeresett helyek listájából.
Már sok éve hagyományként, szilveszterkor itt engedik le a New York-i kristálygömböt. Éjfél előtt egy perccel indul útjára a szerkezet, majd a látogatók az utolsó másodperceket közösen számolva köszöntik az új évet. És miután kialudt a fény, kezdődik a buli.
Nekem is elindította a fantáziámat a hely. S bár nem szilveszterkor járnak erre a hőseim, mégis télen, sűrű hóesésben egyszerűen kihagyhatatlan. Egy szerelmes andalgós séta elmerülve a villódzó reklámtáblák fényében, ahogy a főhősnő elképzeli. Erre a jelenetre is igaz a mondás, hogy ember tervez.
Remélem, hogy elolvasva a regényem, másnak is akkora élményt jelent majd ezen helyek képzeletbeli felkeresése, mintha maga is ott járna. Mert akkor elértem a célomat, és folytathatom a mesélést.